Érdemes foglalkozni vele, mert sok tanulságos következtetést lehet levonni belőle.
Ha a teljes egészében nézzük az Okui Masamival történéseket, akkor azt kell mondanunk, hogy felemásan alakult az énekesnői pályafutása. Hogy jutott el mára odáig, hogy már a slágerlista 100. helyét sem éri el, holott volt már a listák élén is? Elég sok információt szereztem Okui Masamiról, és érdekes következtetéseket vontam le. Amit már most szeretnék leszögezni, hogy ez a saját elméletem, sehol nincs lefektetve, hogy ez így van. Na akkor lássuk.

Okui Masami énekesnői pályája nagyon ígéretesen indult. Az, hogy Megumival elénekelt Slayers dalokat megalapozta a hírnevét, és népszerűségét. Eredetileg a 2 Slayers dalt, a Get Alongot és a Kujikenaikarát duettre írták, és két különböző hangra. Az biztos, hogy az egyik fél Megumi Hayashibara lesz, hisz már régóta eldőlt tény, hogy Megumi lesz Lina Inverse hangja, így az ő helye biztosított volt. Mellé Okui Masami került. Hogy van-e erre valami ok, azt nem tudni, szerintem egyszerűen csak felkérték, és igent mondott. A felvételek Megumi és Masami nagyon jó barátok lettek. Talán nem is túlzás kijelenteni, hogy testvéri kapcsolat alakult ki köztük. 1995. január-február a felvételekkel és az együtt töltött időkkel ment el. Nagyon sokat voltak együtt, sok helyre mentek el együtt. Majd elhatározta Megumi, hogy önzetlenül szponzorálni fogja Masami karrierjét. Itt elsősorban apportbeni (tehát nem anyagi) "juttatásokra" kell gondolni. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy 1995. elején, amikor Slayers dalok mellett Okui Masami az első szólóalbumát is felvette, többször meghívta Megumi a rádióműsorába, a Tokyo Boogie Nightsba, hogy beszéljen az album készültségéről, hogy halad, milyen dalok lesznek rajta. Megvolt a hatása, mert az első album, a Gyuu szép sikereket tudhat magáénak. Így nem volt megállás, bár a 2. albuma, a V-Sit meglehetősen nehézkesen készült el, de 1996. szeptemberében piacra került. És valami őrületesen nagy siker volt! Ugyanis egy hétig az Oricon lemezeladási lista 1. helyén is volt az album! Ez elsősorban a Slayers Next ending dalnak, a Jama wa Sasenainak köszönhető, mely szerepel az albumon. A dal hihetetlen nagy durranás volt, egyrészt a dal temperamentuma miatt, másrészt meg olyan hangot ereszt ki magából Okui Masami, mely nem sok énekesnőnek adatik meg. Ez az első olyan dal, ahol igazán megmutatkozik, hogy Masaminak mekkora hangterjedelme van. Ekkor táltosodott meg igazán Masami! Gőzenergiával elkészítette 1997-ben a Ma-Kinget és 1998-ban a Do-Cant. Ezek ugyan nem érték el az első helyet, de mind szerepeltek dobogós helyen, és nagyon szép eladásokat produkált. Így Okui Masami anyagilag is megtáltosodott. Viszont ezt nem elsősorban magára költötte, villa, luxusautó, hanem elkezdezte maga producerelni az albumait, valami egyre több pénzt adott bele a koncertjeibe. Ennek is köszönhető, hogy az 1998. végi Do-Can turné annyira jól sikeredett, sőt az egyik olyannyira jó lett, hogy felvették, és 1999-ben megjelent az első koncertalbuma BEST-EST címen.  Az 1999. végi Her-Day albuma még az előzőekhez hasonlóan szépen teljesített, sőt, itt még nem is lenne vége a sikersorozatnak, mert az ebben az évben megjelent Tenshi no Kyuusoku sinlge lett a legsikeresebb Single. Két hétig állt a slágerlista élén. De 2000-től jött a változás.

Ami rányomta Masami karrierjére a bélyeget, és elkezdett az lefelé ívelni. Mi történt? Mint mondtam, Okui Masami meggazdagodott, és a pénzt elsősorban a pályájának építésére fordította. Elkezdett Amerikai zenészekkel dolgozni. De nem adta alább, olyan nagy nevű zenészek jegyzik az albumának munkáját, mint Steve Lukather, akit talán nem túlzás a legnagyobb gitárosok közé sorolni. A 2000-es NEEI albumát már velük készítette. Az album ugyan nagyon jó lett, de a Japánoknak nemigen tetszett. Miért? Akik ismerik a Japán történelmet, azok tudják, hogy a Japánok évszázadokkal ezelőtt a külvilágtól elszigetelten éltek, és bár 150 évvel ezelőtt megnyitották a kikötőiket az Amerikaiaknak, de a mai napig bennük van az, hogy görcsösen ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ami már egy kicsit is külföldi, attól idegenkednek. Viszont Okui Masami szembement ezzel a szemlélettel. Neki az volt a nagy vágya, hogy nagy zenészekkel olyan albumokat készítsen, mely akár világszerte is megállná a helyét. Masami tudta, hogy igencsak megkockáztatja a nagy népszerűségét, tudta, hogy a puska akár visszafele is elsülhet, ennek ellenére megcsinálta. Okui Masami a minőségre ment. Annyira szeret énekelni, és annyira azon volt, hogy albumai a lehető legjobbra sikeredjenek, hogy a saját népszerűségét tette kockára, és ráment... A dalok hangulata alapból megváltozott, "elamerikaiasodott". És az sem utolsó szempont volt, hogy elkezdett Jrock dalokat írni Masami. Nem a kemény, zúzós, hörgős rockdalokra kell gondolni, hanem kellemesen dallamos, de igen erős akusztikus gitár-hangzást kaptak. A rajongó tábora szinte teljesen kicserélődött. Viszont 2002-ben az anyagi helyzete azt is megengedte, hogy teljes mértékig az ő producerkedésével jelentessen meg az albuma, így a Crossroad c. albuma már 100%-ig saját tőkéből készült el. Okui Masami szerette volna visszaszerezni a régi rajongóit is, ezért a 2003-as Masami Kobushi albumára olyan dalokat énekelt fel, melyeket eredetileg Megumi Hayashibara jegyez. Például Give a Reason, Northern Lights, Successful Mission, valamint a Megumi által is felénekelt Neon Genesis Evangelion dalok, Zankoku no Tenshi no Teeze és a Tamashii no Rufuran. De úgy tűnt, hogy a mélyrepülésből nem vezetett felfele út. Végül odáig "fajult" a dolog, hogy a 2007. elején megjelent Remote Viewing single csak a 97. helyig jutott el, míg az It's My Life 2007. nyarának elején csak a 160. (!!!) helyet érte el.

Hát így alakult. Persze Okui Masami nem készül lemondani, sőt, készíti az új albumát, lassan megjelenik. Nagyon kíváncsi leszek, hogy hogy teljesít, mert azért Masaminak sem mindegy, hogy milyen a nép megítélése róla.

Valóban annyira rosszak az új Okui Masami dalok?
Nem, egyáltalán nem rosszak. Egyszerűen csak teljesen mások lettek, de ezek a dalok is nagyon jók, sőt számomra a 2006. elején megjelentett God Speed albuma a Do-Can szintjén áll. A God Speed nagyon érdekes lett. Olyanok a dalok, hogy egyszer végighallgatja az ember az albumot, és akarva-akaratlanul beleég az agyába. És hihetetlen kellemesek a dalok. Ott vannak azok a rockdalok, de sokban hajaz a régi Masami albumokra.

Szóval mindent egybevetve az új Masami albumok nem lettek annyira rosszak, csak a fent felsorolt okokból kifolyólag nem tetszett a Japánoknak.