Mert ha Okui Masami sorra került, akkor miért ne analizálhatnánk Megumi Hayashibara történéseit? Ő is megélt egy pár érdekességet, bár hála Istennek, vele nem történtek meg olyan tragédiák, mint Masamival.

Megumi soha nem tanult énekelni. Ő seiyuu akart lenni. Erre készült, seiyuu iskolába járt, és ezt akarta élete pályájának. De 1990-ben a sors közbeszólt. Egy Ranma1/2 miniturné keretén belül Megumi 5 városon keresztül fellépett énekelni, mert ő éneklte az anime egy pár dalát. Természetesen sokat gyakorolta, mire kiállt színpadra. De Isten tudja minek köszönhetően, az egyik turnéállomáson járt a King Records igazgatója. Meghallgatta Megumit, és azonnal leszerződtette. Itt kezdődött minden.

De nem is váratott sokáig az első Single-jének megjelenése, még 1990-ben megjelent. Közben lázasan készült az első album. Megumi folyamatosan járt énekórákra, képezte a hangját, hogy a lehető legjobb minőséget adja ki magából. Időközben az évek szám egy kilóval meghízott, az album lassan kész lett, így 1991. márciusában megjelent az első albuma. Egy kisebb réteg azonnal megkedvelte magának, de a nagyok már akkor felfigyeltek rá, hogy valaki képes alig 2 éves hangképzéssel ilyen jó albumot kiadni magából. Ma már teljesen felemás vélemények vannak az albumról. Valaki szerint ez csoda, hogy valaki másfél éves hangképzéssel idáig eljutott, a másik fél szerint a későbbi albumokhoz képest túl egyszerű, és ha vár vele még pár évet, akkor sokkal jobb lehetett volna. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét félnek. Az album valóban egyszerű hangzású, de aki ilyet tud másfél év után, az mindenképp elismerésre méltó. Mert egy magas minőségű albumról, és egy tiszta hangú lányról beszélhetünk. Aztán csakhamar jött a folytatás. 1992-ben megjelent a Whatevet, mely fényévekkel jobbra sikeredett, mint a Half and, Half. A dalok sokkal változatosabbak lettek, Megumi már itt megmutatja, hogy milyen sok hangszínben tud énekelni. Hát igen. Aki így elő tudja adni a Jazzt, mint ahogy ő a "Still Waiting" című dalával az igen. Megumi valamit nagyon tud! Énekelni! Ez vele született képesség. De Megumi tudta, hogy nem elég, ha valakinek született hangja van, képezni kell azt. Ennek fényében járt énektanárhoz. A második album már lényegesen jobban fogyott, mint az első. De a harmadik album az elhamarkodott megjelenése miatt szintén felemás fogadtatást kapott. Bár elérte, sőt meghaladta a második album eladottságát, de a minőségét sokan kritizálták. Így a 4. album már kivártam a lélektani 1 évet, így az már 1993-ban jelent meg. És milyen jó lett! Aztán az 5. album is csakhamar megjelent 1994-ben. Ekkorira Meguminak már egy kialakult, népes rajongótábora volt. Soha nem fenyegette a slágerlisták élét, de talán nem is baj.

1995-re azonban jelentős átalakuláson ment keresztül Megumi mind zeneileg, mind külsőleg. Ugyanis 1994. végén jutott el Amrikába a Ranma 1/2, és iszonyatos nagy népszerűségnek örvendett. És azonnal felfigyeltek Megumira a tengeren túlon, hogy milyen jól szinkronizál. És egyre többször adott interjút amerikai animés lapoknak. De nemcsak emiatt változott meg. 1995. elején együtt dolgozott Okui Masamival a Slayers openingen és endingen. És nagyon jó baártok lettek. És Masami stílusa hatással volt Megumira, így magától is változtatott zenei stílust. Az albukaikat is együtt készítették el, Masami készítette az első albumát, a Gyuut, míg Megumi az Enfleurage-et. Megumi egy kissé ugyan megelőzte Masamit, a korábbiaktól egy teljesen eltérő albumot készített el. Dalai sokkal felnőttesebbek lettek, elhagyta a gyerekstílust, és sokkal pörgősebbek lettek a dalai. És az sem utolsó  szempont, hogy ez az első (és talán egyetlen) albuma, ahol igazán kiereszti a hangját, megmutatja, hogy igenis nagy hangterjedelme van. Ez az album, és Slayers dalok meghozták a számára méltó hírnevet, és nagyon közkedvelt lett Japánban. Aztán jött a Bertemu és az Iravati. Három fantasztikus album jött egymás után. Meguminak kialakult egy végleges stílusa. Megmaradt a régi, de nagyon sok újat rakott be a Slayers által. És én azt javaslom, hogy ha valaki meg akarja ismerni Megumi Hayashibarát, akkor annak az Enfleurage, a Bertemu és az Iravati albumokat ajánlom kezdetnek, mert bennük vannak a Slayers dalok, de az esetleges ismeretlen dalok is kellemes élményt adhatnak, melyekben benne van a régi stílus jegyei.

Aztán megházasodott, így egy kis szünet állt be, legközelebb 1999-ben jelentett meg albumot. A Fuwari nagyon kellemes album lett, kissé szolidabb, mint az előzőek, de hűen visszaadja a régi Megumi stílust. Ekkorra már egy kicsit visszaesett a népszerűsége, de valószínűleg ezért, mert ekkor már sokkal ritkábban hallott magáról. 2000-ben sikeres volt a Love Hina. De az igazi nagy népszerűsége 2001-ben a Shaman Kinggel tért vissza. Ekkor már szinte mindenki az Over Soult vagy Northern Lightsot énekelt. Ezután még 2 albumot jelentetett meg 2002-ben és 2004-ben. Majd akkor szülte meg a kislányát 2004. június 28-án. Ekkor hosszabb időre vonult vissza, hogy a családjával foglalkozzon. Ekkor nem írt dalokat, és semmi seiyuu-munkát nem vállalt el. 2006. nyarán tért vissza a Meet Again Single-lel, hogy megmutassa, nem feledkezett meg a rajongóiról, de az igazi visszatérése 2007. tavaszán volt a Plain albummal. Az album meglehetősen szolidra sikeredett. Az igazi visszatérést 2008-ra datálják a Slayers Revolutionnel, amikor szintén szinkronizált, és visszatért a Plenty of Grit dalával, melynek népszerűsége a Give a Reasonhöz mérhető.

Hát röviden ennyi. Népszerűsége megmaradt, szinte biztos, hogy még sokat fogunk hallani róla!