Már egy jópárszor értekeztem az albumról, de lássuk most ennek keretén belül. Habár vannak vidám dalok is az albumon, az egész összességében szomorú hangulatú. Ez volt az elsődleges kritika, amit lehetett olvasni az albumról, a másik meg az, hogy nemigen érződik az az Okui Masamis hangulat. Hát, ahogy így visszaemlékszem, valóban ANNYIRA nem ragadott meg első hallgatás után, de attól később még gondolhatom jónak az albumot. Az az igazság, hogy a két japán írással írt című dal, a Shuushoku és az Orenji az teljes Okui Masami repertoárjának talán leggyengébb dalai. A többi dal meg nagyon jó, de az INSANITY, a TOTAL ECLIPSE és az Akasha annyira depresszionistává teszik az egész albumot, hogy félő, hogy el ne vegye a kedvét a további meghallgatástól a hallgatót. Pedig tudja, hogy egy nagyon jó albumot tart a kezében. Viszont mégis ezek a legerősebb dalok. De sajnos nem vagyok biztos benne, hogy évek múlva is fogjuk ezt hallgatni.

Kedvenc dal: INSANITY
Legkedvésbé kedvelt dal: Shuushoku

31/40