2004 óta nem telik el február új Okui Masami album nélkül. Ezalól csak a 2007-es év volt kivétel. De idén is megkaptuk a szokásos adagunkat. A két kislemez, mely felvezette az albumot, bizakodásra adott okot. Kellett is, mivel az utolsó 2 stúdióalbum minőségében kicsit elmaradt a többitől. Ez az album összességében jó lett. Erőteljes rock, ballada, pop, de még egy latin hangzású dal is helyet kapott az albumon, sőt még egy korábbi Megumi Hayashibara dalból is merített. Ugyanis a Good-bye Good Luck dal nagyon hasonlít Megumi Makenaide Makenaide... szerzeményére. A Wagamama na Chou az a dal, amelyen lehetett volna javítani, az egész sokkal erőteljesebb lehetett, annak fényében, amiről énekel. Mondjuk erre igen jó kontraszt a Pure DIAMOND, mely úgymond felmentőseregként menti a menthetőt. Aki nem ismeri Masamit, az első néhány dal után joggal mondhatná, hogy kissé depressziós album (és akkor még nem is hallgatta a DEVOTION-t), de amikor a Sono Toku Daremi ga Megami Tonaru dalban önfeledtem felkiált, hogy "ALL RIGHT", akkor megkönnyebbülhetünk, hogy igen. Tud örülni az apró örömöknek is.

Az összességében tehát jó lett. Jobb, mint az Akasha, de a Self Satisfactiontől elmarad.

Kedvenc dal: Sono Toki Daremo ga Megami Tonaru
Legkevésbé kedvelt dal: Good-bye Good Luck

37/40