Ez a blogírás csak úgy spontán eszembe jutott, mint egy módszer, hogy minél közelebb hozzam a honlap látogatót Megumi Hayashibara és Okui Masami dalainak világába. Hiszen blogolni mindenki szeret, és szeretik is olvasni. Hogy miért? Mert a tények le vannak írva szakszerűen, de egy blog sokkal lazább, emberbarátibb hangvételű, és az sem utolsó szempont, hogy leírhatom a véleményemet úgy, ahogy én gondolom.

Hogyan ismertem meg ezt a 2 számomra Istennővé vált jelenséget?
A történet egészen 2006. júliusáig ível vissza. Ekkor lettem animés. De hogy hogyan lettem animés, az sem hétköznapi. Soha nem felejtem el, miket gondoltam az animékről ezelőtt. Egy undorító japán maszlag, ahol mindig sírnak, meg minden... De akkor, 2006. júliusában valami megváltozott. Az egyik barátom, Krisi mondta, hogy nagyon szereti a Kaleido Start. Na mondom magamban biztos ez is az a tipikus japán "gyöngyszem". De már annyiszor emlegette, hogy már idegesített. Mivel még nem volt A+-om (ekkor még ugye A+ volt a mostani Animax) ezért az RTL Klub Kölyök Klubjára hagyatkoztam. És láss csodát, épp volt Kaleido Star! Szombaton reggel leülök a TV elé, és néztem. Az első perceken eléggé szkeptikus voltam, hogy az az általam utált rajzolási módszer. De ez most más volt... Jobban odafigyeltem, és valahogy az egész hiteles volt. Az egész érzelemvilág, ahogy megjelennek a karakterek, ahogy a poénokat megjelenítik... Nagyon a Kaleido Star hatása alá kerültem. Aztán jött szépen sorjában a többi anime. Hát így esett, hogy animegyűlölőből hatalmas animefan lettem. És nagyok a mai napig! Aztán küldött nekem Krisi Japán számokat. Ez volt az első alkalmam (2006. augusztus) hogy Japán dallal "érintkeztem". Az első az r.o.r/s: Tattoo Kiss volt. Akkoriban még annyira nem tetszett ez a diszkós stílus, de ahogy egyre több Kaleido Star dalt kaptam, megszerettem őket. Chihiro Yonekura: Yakusoku no Basho E c. dala a mai napig nagy kedvenc. De volt egy dal, amit teljesen véletlenül küldött nekem át, félrekattintott. Mondom neki, nem baj, meghallgatom ezt is. Belehallgatok, és egyszerében csak hihetetlen jókedvű lettem, átjött a dal pozitív "aurája". Ez volt a Megumi Hayashibara: Brave Heart c. dal. Végülis Megumi Hayashibara volt az, akit igazán megjegyeztem magamnak. Majd szeptember 17-én küldött nekem újabb Megumi dalokat, pl. Give a Reason, Breeze, Northern Light, Over Soul, Reflction. Kijött egy 13 dalos Megumi album. Kiírtam magamnak ezeket, hogy a Discmanemben is tudjam hallgatni. Kíváncsi voltam, hogy ki ő, és mit tud. Az élmény akkor 2006. szeptember 17-én 23 óra fele leírhatatlan volt. Soha életemben nem éltem át ekkora katarzist zenei téren! Give a Reason, Northern Lights, Reflection! Ezek akkora dalok, annyira a hatásuk alá kerültem, hogy nem is lehet szavakba önteni. Volt egy dal, ahol nemcsak Megumi énekelt, hanem Okui Masamival közösködve. Ez volt a Get Along. Nagyon szerettem a dalt, bár ekkor még annyira nem orientálódtam Okui Masami felé, mert újabb és újabb Megumi dalokat kaptam. És egyre mélyebben magával ragadott a Megumi fanság, egyszerében csak azt éreztem, hogy életemben nem szerettem még énekesnőt ennyire, mint őt. Aztán jött az, hogy kerestem Okui Masami dalokat, mert egyre több Megumi-Masami duett jutott el hozzám: Kujikenaikara, Nemurenai Yoru Wa. És találtam egy pár Masami-dalt. Okui Masami másképp képviseli a Jpop stílust, de azt vettem észre,  hogy az ő dalaiban is megtalálom önmagam. Másképp fejezi ki önmagát, de ez is tökéletesen kiszolgálja az én stílusomat. Viszont teljes diszkográfiára valami miatt nagyon nehezen találtam rá. De aki elég kitartóan keres, az mindig talál! Megumi összes dalát nagyon nehéz volt megtalálni! De megvannak, jó helyen vannak.

Most, 2 év után jutottam el odáig, hogy elkezdem gyűjteni a CD-iket eredetiben. És erre most egy hatalmas alkalom adatott meg. Találtam 2 Okui Masami CD-t: a Gyuut és a V-Sitet nagyon olcsón, a kettő együtt volt 7 dollár!!! Hát azonnal lecsaptam rá! Ma ütöttem le, és várom a visszaigazolást, reményeim szerint 2 hét múlva már a kezemben lesznek a CDk. ^^