Az utóbbi időkben sikerült egy pár "tematikus" CD-t beszerezni, írok róluk egy kis összefolgalót. 

Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ single

Ugyanattól az eladótól vettem meg, akitől már többször vettem olcsón CD-ket. www.magicalgirl.com (a linkre rá lehet kattintani). Tehát 4 dollár volt. Nagyon örültem neki, hisz ez az egyik nagy kedvencem a DEPORTATION A.C version miatt.

Masami Okui: Ma-KING CD

Ez a CD már csak azért is nagy kincs, mert vadonatúj volt, 25 dollár, a postaköltség meg ingyenes. Hát nem hagyhattam ki, amint lett rá pénzem, megvettem. Nagyon jó érzés eredetiben tudni a CD-t, csak kicsit furcsa a borítója, mert olyan, mintha sima nyomtatópapírra lett volna nyomtatva. Átverés biztos, hogy nincs, mert minden egyezik, a képek, azok sorrendje, és a CD is tökéletes állapotban van.

Négy Megumi Hayashibara kislemez:

Sorrendben:
Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along
Megumi Hayashibara: Kagirinai Yokubou no Nakani
Megumi Hayashibara: Fine colorday
Megumi Hayashibara: raging waves

Ennek a négy kislemeznek már sokkal kalandosabb története van. Ezeket is az eBayen nyertem meg, ugyanattól az eladótól. Kedd reggel ért véget, úgyhogy korán keltem fel, hogy figyeljem, hogy ha túl is licitálják, túl tudjam szárnyalni őt. Nemcsak ez a négy kislemez volt, ami tematikus volt, hanem hét ilyen volt. Ugyanis Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE és Going History kislemezt és Masami Okui: naked mind kislemezt elvesztettem. A két Megumi kislemezt az utolsó percben licitálták túl, és már nem volt időm annyit adni neki, hogy megnyerjem. A naked mind kislemezre még 3 perccel a vége előtt adtak nagyobb licitet. Én meg próbáltam túltenni rajta: 5, 10, 13. De nem fogadta el. Én meg annyira transzban voltam, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy mennyi az annyi. És mikor vége lett, akkor "ébredtem fel", hogy mennyi is lett volna valójában a kislemez. Nem azt mondom, hogy nem érte meg volna, de nem tudtam volna kifizetni. ^^' De ennek a négy kislemeznek is nagyon örülök, ha nem kelek fel reggel 7-kor, akkor csak a Fine colorday lett volna az enyém. A többire túl tudtam licitálni, hogy az enyém legyen. A Get along dal nagyon sokat jelent számomra ugyanis ennek köszönhetően figyeltem fel Okui Masamira, és ha ez nem lenne, akkor sokat veszítettem volna. És eredetiben betudni a kislemezt, nagyon jó érzés. A Kagirinai Yokubou no Nakani meg igen érdekes, hogy Lina Inverse a szokásos bandita-támadásából összeszegedett pénzének örül, eközben Megumi arról énekel, hogy miért ártunk egymásnak, és miért okozunk fájdalmat egymásnak, és sokkal jobb lenne minden, ha mindenki szeretne mindenkit. De nagyon jó. A Fine colorday és raging waves pedig 1998 legjobbjai. Rengetegszer tudnám hallgatni őket.