Sajnos nem bírta sokáig egészben.

Pár hete történt egy kisebb balesete, kiállítva tartottam a polcomon, és amikor egyszer babráltam ott, leesett az asztalra, olyan 1.5 métert esett, és a műanyag tok letört ott ahol el van választva. Ugyanis ott vékonyabb, és igazából nem is tudom, hogy az arra rendeltetett, hogy letörjön? Nem hiszem, hisz akkor nem így kaptam volna meg használtan. De nem valami strapabíró. Idegeskedést feleslegesnek tartottam, hisz az nem segít. Nem is keresetlen szavak, hanem keresetlen kérdések fordultak meg a fejemben.

Például, hogy miért ilyen Japánban egy kislemez? Azt tudom, hogy szeretnek különcködni, és egyedinek mutatni magukat, de nemigen értem, hogy miért ilyen a tokja? És akkor jön a következő kérdés, hogy miért kellett ilyen "magasra" csinálni? Nem lenne elég akkora, hogy a kislemez elférjen benne? Mondjuk akkor lehet, hogy nem mutatna annyira szépen, és így legalább van valami esztétikai vonzata, lehetséges. De akkor legalább a műanyag tokot megcsinálhatnák úgy, hogy ne törjön el! T_T

Egyébként nem ez volt az egyetlen balesetem japán CD-vel. A másikból szerencsésen jöttem ki. Okui Masami evolution CD-jét akartam betenni Discmanembe (igen, én még használok Discmant, és feltehetőleg pár évig fogok is), de egy ügyetlen mozdulat miatt a lemez a földre esett. Kemény volt a talaj, így már attól is rettegtem, hogy az volt az utolsó pillanat a lemez életében, melyet egyben töltött el. És nemhogy nem tört el, de semmilyen karc nem keletkezett rajta. Pedig ez is elég magasról esett le. Habár nem tudom, hogy egy átlagos magyar, vagy külföldi CD mennyire strapabíró, de anno sok jót hallottam a japán CD-kről. Egyrészt, hogy sokkal jobb a hangminőség, és hogy maga a lemez is jobban bírja. Hát egy karc nem keletkezett rajta. ^^ Lehet, hogy azért is álltak át a nyugati kislemez-sablonhoz, mert az ilyen kislemezek nagyrésze hasonlóképp járt, mint az én kislemezem.