Korunk legnagyobb Japán énekesnője.

Azt gondolom, hogy aki betéved erre az oldalra, annak nem kell bemutatnom Ayumi Hamasakit. Hisz ő az, aki minden egyes új albumával hetente milliós eladásokkal robbant az Oricon album charton. Azért döntöttem úgy, hogy írok róla, mert Vychan (aki már többször meg lett itt említve) beszerezte eredetiben a GUILTY albumát, hát gondoltam megismerem ezt az albumot. Többszöri végighallgatás után azt kell mondanom, hogy baromi jó. Soha nem kételkedtem abban, hogy megérdemelten tanyázik a listák élén. Van benne valami nagyszerű, amivel megfogja, és az egekig emeli a hallgatót. Az énekhangja, a zenéje, annak hangulata, ez a hármas mind hozzájárul a hatalmas sikeréhez.

Egy kis ízelítő Ayumi albumainak 1. heti eladásaiból:
A Song for ××: 548.210 1. hely
Duty: 1.682.760 1. hely
A BEST: 2.874.870 2. hely (szerintem egy életre elátkozta Utada Hikarut, aki a Distance 3.002.720-as 1. helyével a 2. helyre taszította le a legeladottabb albumát)
I am...: 1.751.360 1. hely
RAINBOW: 1.016.482 1. hely
GUILTY: 432.113 2. hely
NEXT LEVEL: 240.810 1. hely

Hát bizony, a nagyoknál ilyen durva számok forognak. Megumi még csak-csak idefér, de Masami... Azon már többször is elgondolkodtam, hogy mitől függ Japánban, hogy egy új énekes/együttes mennyire lesz befutó. A távol-keleten már nagyon régóta telített a zenei piac, újat nagyon már senki nem tud felmutatni. Maximum azt úgy előadni, hogy megfogja az embereket. Ezért is van az, hogy ott évek kellenek, amíg egy új énekes/együttes igazán befut. De hogy a későbbi sikerei mitől függnek, azt már nem tudom. De ha valaki tudja rá a választ, azt szívesen venném. Miért van az, hogy Ayumi Hamasaki így be tudott futni Okui Masami meg nem. Zenei stílus különbség? Nem hiszem. Ma az Oricon charton a legkülönbözőbb stílusú zenék szerepelnek. Szerintem arról lehet szó, hogy Okui Masami nem kelt maga körül olyan nagy feltűnést. Csak az Animelo Summer Live, meg az animések körében szerepel inkább, még azt sem tartom kizártnak, hogy a King Recordsos albumai csak azért lettek népszerűbbek, mert a kiadó arra "kényszerítette" hogy jobban megmutassa magát, mert azért az evolution az saját kiadó, ott annyi lemezt ad el, amennyit akar (kis túlzással élve), senki nem írta meg neki szerződésben, hogy ennyit meg ennyit kell teljesíteni. És szerintem Ayuminál az lehetett, hogy annak idején, amikor elindult, akkor őt is hasonlóképp indították el, mint mondjuk Okui Masamit, csak jött A Song for ×× album, mely a maga idejében durranás volt, és a siker ugye elvárásokat is hoz magával. Amit lehet szeretni Ayumiban az az, hogy önmagát adja a dalaiban, tehát a saját érzéseit énekli, ettől válik hitelessé. A kiadó megengedte ezt neki, de ha ennyire sikeres, akkor tennie kell róla, hogy továbbra is az maradjon. Érdemes megnézni az egyik videoklipjét 2008-ból:

A videoklip szerintem fantasztikus, magát a dalt is szeretem. Csak... hogy is mondjam? Megumiban és Masamiban azt szeretem annyira, hogy annyira természetesek. Az album képeket ha megnézzük, tökéletesen látszik, hogy önmagukat adják. Ezzel szemben Ayumi kénytelen (vagy szívesen csinálja, nem tudom) nyugati sztárokat megszégyenító eleganciát mutatni. Aztán ez már annyira elterjedt, hogy szerintem sokan el sem tudnék képzelni, hogy egy album képén felkeljen, fogat mosson, egyen, könyvet olvasson, stb.

A két utolsó albumát azért mutattam meg, hogy lássuk, hogy Japánban is egyre inkább csökkennek a lemezeladások, és dívik a letöltés, hiába gazdasági nagyhatalom, az emberek jól élnek, a divat az divat. Most már szinte mindenki MP3-ről hallgat zenét, és ezzel alapból nem is lenne semmi baj. Csak a kiadóknak kell rájönni, hogyan vegye rá az embereket a letöltésre úgy, hogy hasznuk is legyen belőle. Visszatérve Okui Masamihoz egy mondat erejéig, szerintem ő már így érzi jól magát. Nem vágyik a slágerlisták élére, csak azt a pár ezer embert szolgálja úgymond, akik ő készek így elfogadni, amilyen.