Most, hogy egy párszor meghallgattam a kislemez dalait, úgy gondolom, hogy hiteles elemzést tudok adni az új dalokról.

Úgy tűnik Megumi méltóképp ünnepli énekesnői pályafutásának 20. évfordulóját. A kislemezen szereplő dalok hihetetlen jók lettek, tipikus Slayersös hangzás. Egyapró hátrány, amit fel lehet róni a két dalra az, hogy meglehetősen hasonlítanak egymásra hangulatilag. Amikor először meghallgattam őket, alig tudtam a fejemben különbséget tenni köztük. Mindez szinte semmit nem von le a dalok értékéből, ugyanis nagyon jók. Az ilyen dalai miatt szeretem nagyon Megumit. Az Off Vocal Version dalokat hallgatva lehetőség nyílt más szemszögből is megnézni a dalokat. A zene a szokásos szintetizátor+gitár párosításban szól. A hangszerelés nagyon jó lett. Viszont a vokállal nehezen barátkoztam meg. A Front breakingnél olyan érzésem volt, mintha kezdők vokáloznának benne. A Sunadokei vokálja már némileg kellemesebb, bár gyanítom, hogy ugyanaz(ok) énekelt(ek) Megumi mögött. Tehát, amit el lehet mondani, hogy nagyon kellemes dalok kerültek be Megumi repertoárjába. A borító meg nagyon ötletes. Olyan érzetet ad, mintha a Plenty of grit kislemeznek a továbbgondolt változata lenne a Front breaking, mind dalok mint borító terén. És az elülső borító is hűen igazolja a címet.

Jövő héten megjelenik Okui Masami Akasha albuma is, melyről szintén írok egy értékelést, valamint tervezek egy ún. retrospective-et írni, tehát összefoglalom sorrendbe, hogy milyenek voltak a régebbi albumai, mi a jellemző rájuk, hogyan hatott Makkun énekesnői pályafutására, valamint hogyan építkezett rá az előző albumhoz képest.