Lágy pop, kemény rock, egy kis rap és dance. Ki hinné, hogy ezeket a stílusokat egy ember képes művelni? Amikor megjelent Okui Masami 1. albuma, senki nem hitte volna, hogy mára Japán egyik legszínvonalasabb énekesnőjének mondhatja magát. Hogyan alakult a karrierje, miként alakult a sorsa idáig? Öt részes Akasha-váró visszatekintő sorozatunkban részletesen elemezzük Okui Masami énekesnői tevékenységét, melynek harmadik részében a nagy változás időszakát, vagyis a 2000-2002-es éveket nézzük át.

Az utolsó, még a régi zenei stílusban kiadott kislemeze az Only one No. 1, mely 1999 decemberében jelent meg. Ezek után, ahogy érezni lehetett új utakon indult el. Makkun szerette a régi, anime dalait, de úgy érzi, hogy igazán csak akkor lehet önmaga, ha a saját maga által írt dalokkal tölti meg albumait. Ez idáig szép és jó, sőt Masaminak bőven voltak ötletei a tarsolyában, a probléma csak az volt, hogy ezek a dalok egyáltalán nem kompatibilisek a régi stílussal. Viszont Makkun nem akart mást, ezért erőltette, hogy ezek legyenek. Nem találták rossznak a dalokat, csak egy kicsit furcsának hat, hogy eddig voltak a kellemes hangzású anime dalai, most meg valami teljesen mást akar. Korábbi zenésztársai egyáltalán nem adtak garanciát a sikerre, ezért egy páran el is hagyták, így Makkunnak új zenészeket kellett keresnie. Elérkezettnek látta az időt, hogy próbát tegyen külföldi zenészekkel. De hogy egészen Amerikáig elmerészkedjen, azt senki nem gondolta volna. Olyan nagy nevek láttak benne fantáziát, mint Steve Lukather, aki a Toto együttes gitárosa, aki a Turning Point videoklipben látható is. És 2000 augusztusában megjelent a NEEI album. És igen. Az lett, amit a régi zenésztársai jósoltak neki. Az album nem lett totális bukás, csak nagyon sokan értetlenül álltak az új dalok előtt, hogy mi ez a pálfordulás? Talán a régi dalok nem tetszhettek neki? Csak színjáték volt az egész? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések merülhettek fel a rajongókban, akik bár tudták, hogy a dalok világszínvonalúak, de mi van a régi énjével? Az nem is ő volt? Hogy mi lesz erre a válasz, csak később derül ki.

Még ebben az évben megajándékozott minket egy újabb minőségi koncertalbummal az énekesnő, mely legalább annyira jó, mint a BEST-EST. Igaz ez csak 1 CD-s, de minden benne van, ami a BEST-ESTet olyan naggyá tette. Komoly élő zene, kiváló énekhang, és tomboló közönség. Mert azért akadtak rajongói bőven!

A NEEI-ben feltett kérdésekre talán a 2001 márciusában megjelent S-Mode #1 válogatásalbum ad választ. Miszerint Makkun valóban stílust váltott, de attól még szereti a régi dalait. A korongra elsősorban az első 2 album nagysikerű dalai kerültek fel, valamint a 2. CD-re teljesen új dalok kerültek fel.

Makkun az utolsó stúdióalbumával, és a válogatáslemezzel, sok kérdést hagyott a rajongók körében. Merre tovább? Visszatér a régi pályára? Vagy folytatja a kockázatos új úton? Vagy valami harmadik megoldást hallhatunk? Folytatja az új úton, de merít a régiből is. Az eredmény? Rajongók, és a kritikusok által legjobbnak ítélt album! Tizenhárom mindennél fantasztikusabb dal, komoly szöveggel. Chou, Shounen, Shuffle, Sayonara, Devotion, mind olyan nagy dalok, melyek helyet kaptak az albumon hatalmas zenei érték! A Devotion a mai napig a legszebb Makkun dal. A pozitív kritikák okán, az album még ízelítőt hagyott a régi sikerből, mindenki reméli, hogy Masami ezen az úton halad tovább.

Egy év múlva, 2002-ben új sorlemezzel jelentkezett Makkun, mely kisebb meglepetést okozott. Egy biztos lábakon álló Devotion után egy bizonytalan albummal jeletkezett. De nemcsak a cím, a borítókép is ezt sugallja, ahol Makkun egy útelágazásnál áll, és szétnéz, hogy merre menjen. Ilyenek a dalok is. Bizonytalanok. A dalok jók, csak ezek így egy albumon kissé össze-vissza mutat. Mert vannak kellemes pop dalok, meg rock dalok is egyenlő arányban.

Hát ennyit mára. Holnap, a negyedik részben, a 2003-2005-ös éveket nézzük át, ahol úgy tűnik, hogy Makkun megállapodik. Mik történnek vele, és ez hogyan hatott a sikerére? Holnap választ kapunk a kérdésekre.