Dalok terén nem okozott csalódást, sokkal jobb lett, mint az Akasha, de a Self Satisfactiont nem múlja felül. A borító részéről felejtős, remélhetőleg a következő albumra visszatér a régi tőle megszokott kedves, közvetlen képekhez. Most lássuk a dalokat is!

Starting Over: Már ismerős korábbról a kislemezről, a Final Approach 2 ~1st priopity~ PSP játék opening dala. Debütáló dalnak kiváló lenne, alkalmas útra indítónak, egy új kezdet. Zeneileg annyira nem komoly, könnyed lazán vidám dal.

Wagamama na Chou: Erőteljes dal, az előző dal után útraindító hatása után most már igazán benne vagyunk a kalandunkban. Egy magára maradt pillangó, kinek elhagyatottságát, bánatát az erőteljes gitárszólam hűen visszaadja

Pure DIAMOND: Zongoraszóló a dal elején erősen emlékeztethet minket a nostalgia dal kezdetére, de azonnal látjuk, hogy teljesen más hangulatú dal. Az énekesnő még mindig hisz az igaz szerelemben, meg hogy létezik az a lelkileg tökéletes pár, aki boldoggá teszi őt. A zene itt is rockos, de a 2. refrén után az akusztikus gitár szóló szerintem nem illik oda. Viszont az utána levő eltorzított ének az érzelmekkel vívódást szimbolizálja.

Jounetsu no Cantare: mission és Red után újabb latinos hangulatú, lüktetésű dal, ám ez sokkal szenvedélyesebb! Ugyanis ez a titkolt, tiltott szerelemről szól, amikor annyira jó érzés találkozni vele, de csak titokban tehetik meg. Sokat tanulhatott Dél-Amerikai zenészektől, nagyon szenvedélyes lett! Minden egyes hangszer a helyén van.

TO DIE FOR ×××: Itt az albumon nem üt akkorát a dal, mint a Miracle Upper WL kislemezen, a többi dal mellett nincs akkora jelentőssége. Persze lehet azt is mondani, hogy kiveszett az újdonság varázsa, lehetséges. Persze a dal lényege mit sem változott, erős gitárszólam, Masami erőteljes éneke által mindenki elhiszi neki, hogy képes meghalni érte.

Regret: Furcsán jön a szerelmét számonkérő dal az előző után. A nyugodt zene, lágy énekhang azt sugallja, hogy nem haragszik a szerelmére, de fáj neki, amit csinált vele. A nyugalom inkább megszokottság. Nem ez az első csalódás, ezek után nem lesz nehéz átesni ezen is.

Good-bye Good Luck: Masami a mai napig nagy rajongója lehet Megumi dalainak, kísértetiesen hasonlít a Makenaide, Makenaide... dalra. A dallamvilág szinte ugyanaz, amiben különbözik, a dal hangulata. Megumi dala lágy, érzelmes, míg Masamié friss, erőteljes. Ez a dal is nagyon jó lett.

Sono Toki Daremo ga Megami Tonaru: Vérbeli energikus Masami dal, amitől sok hallgatója lett rajongó! És lám, most is tud újat mutatni. Arra bíztat minket, hogy mutassuk meg, van olyan, amiben mindenkinél jobbak vagyunk! A zene inkább populáris, vidám.

PHASE: Sokban hasonlít a Wagamama na Chou dalra, apróbb különbségekkel, bár ennek a zenéje kicsit keserűbb, de bennünk nem kelt rossz érzést. Sokkal hatásosabb, jobban benne marad az emberben. Hangulatos.

Niji Iro Shooter: Már amikor először végighallgattam, akkor tudtam, hogy ez MACARONI szerzemény. A borítón levő információ megerősített ebben. Annyira rá jellemző ez a stílus, ez a kicsit őrült, egyedien keveri a stílusokat, mégis összeáll a dal, az egész egyet alkot. Ez a dal kicsit őrült, nagyon erős benne a gitár.

Flower: Ha rendszeresen öntözöd a virágot, akkor élete végéig nagyon szép lesz! Ezzel lehetne jellemezni a dal szövegét, nagyon szép, és nyugodt. A zene is hasonlóképp. Nincsenek benne nagy instrumentális motívumok, ott fekszek a szerelmem mellett, nyugodt és boldog vagyok, hangulatot árasztja inkább.

Miracle Upper WL: Mindenki által ismert dal, May'n-nel duettben, fantasztikus videoklippel! Ez is olyan szerelmes dal, egyre feljebb érzi magát az ember a csodában, egyre boldogabb, és talán soha az életben nem dolgozza fel azt a gondolatot, hogy a szerelmével osztja meg az életét! Ettől lesz sírig tartó a szerelem! A zene csak megerősíti ezt az érzést! Fantasztikus zárása az albumnak!

Hát ennyi lenne a 12 dal. Az már most kiderült, hogy a rajongók nagy kedvence a Pure DIAMOND. Nem csoda! Az albumban talán az van a legtöbb zenei, szövegbeli, és érzelmi tartalommal megtöltve. Nagyon jó lett az album, nagyon remélem hogy ezt a borítóstílust el fogja hagyni, az oricon chart bebizonyította, hogy nem ez váltja meg a világot. Magára az albumra 40-es skálán talán 37 pontot adnék.