Rövid értekezés az új albumról.

Új Neon Genesis Evanglion film, új dal. Nevezetesen a Shuuketsu no Sono E. És ahogy várhattuk, Megumi Hayashibara énekli. Érdekes, ahhoz képest, hogy egy lassú, szomorú, már-már depresszionista dalra számítottam, ehhez képest egy vidám, kifejezetten ébresztő hatású dalt kaptunk. Szerintem igazán ez az első olyan dala, ami a visszatérése óta azokat a régi időket idézi, amikor a csúcson volt a karrierje. Azt bizonyítja számomra ezzel, hogy szeretne ismét a régi fényében ragyogni. A 40 kislemeze közül eddig a 29. helyet sikerült elérnie, én személy szerint a 25. helyre realizálom véglegesre, de ha megelőzi a 22. helyen lévő Plenty of gritet, akkor szerintem nagyon boldog lehet, mert akkor azt mutatja, hogy jó irányban halad. De hogy ne hagyjam ki az Ayanami verziót sem, az egyszerűen csodálatos! Nagyon élethűen visszahozza Ayanami Rei jellemét a dalban, mégsem lett depresszionista. Kicsit olyan, mintha Ayanami Rei is a többiekkel tartana, de bizonytalan. Fantasztikusan ráérzett Megumi, hogy érzékeltesse ezt a hangjával. Eszméletlen, hogy 42 évesen még mindig képes gyerekhangot kiadni magából, mint a '90-es évek elején. Fantasztikus munka volt ez az új kislemez, remélem nem kell sokat várni az új munkájára.