Hogy meglettek a majdnem ponto lemezeladási adatok, igencsak érdekes következtetéseket lehet levonni.

Ahogy elnézzük az Oricon Slágerlista link alatt, hogy az elején a Megumi Hayashibara kislemezek milyen eredményt értek el, láthatjuk, hogy mennyire nehezen indult be Megumi karrierje. Bár az albumok eladásai szépen sorban íveltek fel, a kislemezek sokáig 10.000 alatt maradtak. Csak a Slayers kislemezekkel kezdett bekerülni a Top 30-ba. Az első a MIDNIGHT BLUE 1995. nyarán a 27. helyen kezdett. Készítettem egy diagrammot erről az eladási adatokról:

Bizony, a Get along még nem szerepelt a Top 30-ban, akármennyire is érdekes, és akármennyire is jó a dal. Megalapozza azt a tipikus Slayers hangulatot, életérzést, viszont, ha az egész kislemezt vesszük, az még korántsen annyira erős. A MIDNIGHT BLUE és a Going History már alakult, de a vokál még mindig nem az igazi. Sőt, ha őszinte akarok lenni, a Going History háttérvokálja nagyon gázos. Olyan érzésem van nekem személy szerint, mintha nyugdíjasok vokáloznának, most nem vicc. Nekem egy idős nő jut eszembe arról a hangról. Ha nagyon rosszmájú lennék, akkor azt mondanám, hogy Megumi Hayashibara maga tiltotta meg, ha a Shakunetsu no Koi dalban komolyan vokálozzanak. Ugyanis abban a dalban semmi komoly aláéneklés nincs, csak dúdolás. De ahogy bejött a Give a reason, nem volt megállás. És most nézem, hogy a "Kagirinai Yokubou no Nakani" címet elírtam. Visszatérve, az biztos, hogy ha szavazást tartanánk arról, hogy melyik a jobb, a Get along, vagy a Give a reason, akkor biztos vagyok benne, hogy a többség a Give a reasonre adná a szavazatát. Maga a dal is sokkal jobb, és az egész kislemez eszméletlen jó! A vokál nagyon domináns, nagyon erős. Biztos, hogy maga a kislemez is sokban hozzájárult a sikerhez, nemcsak azért, mert Slayers Next. Ráadásul a Give a reason kislemez azon kevesek közé tartozik, mellyel nem az volt, hogy az 1. héten csinál egy magas eladást, aztán radikálisan mennek lefele a számok, hanem a 2. hét után is erősebb eladási számokat tudott produkálni. Ez nagyon ritka Japánban, mert ott az a "divat",  hogy az első héten megveszi mindenki, akinek kell, aztán még a második héten, akik hallották, hogy milyen jó a kislemez, aztán egyre lejjebb... De a Give a reason kivétel, melynek az is oka lehet, hogy nagyon erős volt a hírverése. Aztán a Kagirinai Yokubou no Nakani (magyarul kb ezt jelenti: határtalan vágyak) is jó, de egy kicsit mintha visszavett volna a lendületből. A Just be consious meg megint igazi robbanás. A don't be discougared sikerét meg megalapozta a Slayers Try, és lehet látni, mi lett belőle. A legsikeresebb kislemez lett. A Reflection egy iszonyatosan jó dal, én imádom. Így nem csoda annak a sikere. Nagyon benne van a Slayers-hangulat. Hasonlóképp lehet nyilatkozni a raging waves kislemezről is. Az új kislemezeket szándékosan nem vettem bele, mert az már teljesen más világ. Ma már mások a lemezeladási számok. Aki jobban benne van a témában, annak nem kell magyarázni, miért.

Látható, hogy azért a Slayers útja sem volt sima, akármennyire is fantasztikus anime, és sokak kedvence, azért a sikerért, meg kellett dolgozni. De megérte, mert ez Megumi legjobb munkásságága. Majd jövök még grafikonnal, megnézzük Megumi albumait.